Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 10 Bible Online

Cselekedetei 10 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 10

¹Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű katonatiszt. A Római Hadsereg „Itáliai” ezredében szolgált, százados volt a rangja.

²Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Sokszor adott pénzt a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott.

³Egyik délután három óra körül látomást látott. Világosan látta, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és azt mondta: „Kornéliusz!”

⁴Kornéliusz rémülten nézett rá és így szólt: „Mit kívánsz, Uram?” Az angyal így folytatta: „Isten meghallgatta imádságaidat, és látta, amikor pénzt adtál a szegényeknek.

⁵Most küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide Simont, akit Péternek is hívnak.

⁶Ez a Péter vendég egy Simon nevű bőrműves mester házában, a tenger partján.”

⁷Ezzel az angyal, aki beszélt vele, elment. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt.

⁸Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.

⁹Másnap délben Kornéliusz emberei már a város felé közeledtek. Ugyanakkor Péter — Simon bőrműves házában — felment a ház lapos tetejére imádkozni.

¹⁰Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott.

¹¹Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőhöz hasonló ereszkedik le. Négy sarkánál fogva a földre eresztették.

¹²Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak.

¹³Azután egy hangot hallott: „Kelj fel Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”

¹⁴Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit nekünk nem szabad megennünk, vagy ami nem „tiszta”!

¹⁵Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Isten ezeket „tisztává” tette, ezért ne tekintsd szentségtelennek!”

¹⁶Ez összesen háromszor történt meg, majd az egész felemelkedett az égbe.

¹⁷Péter még azon gondolkodott, mit jelenthet ez a látomás, amikor odaértek azok az emberek, akiket Kornéliusz küldött. Simon mester házát keresték, ott álltak a kapu előtt.

¹⁸Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek hívnak.

¹⁹Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, amikor így szólt hozzá a Szent Szellem: „Figyelj rám! Három ember keres téged.

²⁰Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.”

²¹Péter lement, és így szólt az emberekhez: „Én vagyok az, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”

²²Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő ember, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.”

²³Péter ekkor behívta az embereket, és azok ott maradtak éjszakára. Másnap Péter felkészült, és elment velük. Néhány testvér is elkísérte Pétert.

²⁴A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait és legjobb barátait, és együtt várták Pétert.

²⁵Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és leborult a lába előtt, hogy imádja.

²⁶Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!”

²⁷Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta a sok embert, akik összegyűltek,

²⁸így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit ne utasítsak vissza.

²⁹Ezért amikor elhívtatok engem, nem vitatkoztam, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg, miért hívtatok ide.”

³⁰Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,

³¹és azt mondta: ‘Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságaidat, és látta, amikor pénzt adtál a szegényeknek.

³²Most tehát küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű bőrműves mesternél lakik, akinek háza a tenger mellett van!’

³³Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Te pedig jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindannyian itt állunk Isten előtt, hogy meghallgassunk téged: mondj el nekünk mindent, amit az Úr parancsolt neked.”

³⁴Péter ekkor beszélni kezdett: „Most már igazán értem, hogy Isten előtt mindenki egyforma. Ő nem kivételezik senkivel.

³⁵Ha valaki tiszteli Istent, és azt teszi, ami igaz és jó, akkor azt az embert Isten elfogadja, bármelyik néphez tartozik is.

³⁶Isten üzent Izrael népének. Ez az üzenet az örömhír, ami arról szól, hogy Jézus Krisztus által kaphatunk békességet. Mert Jézus Krisztus az Úr mindenki fölött.

³⁷Ti ismeritek azokat a dolgokat, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.

³⁸Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is. Ezt a Jézust Isten maga tette Krisztussá: betöltötte a Szent Szellemmel, és hatalmat adott neki. Tudjátok, hogy Jézus mindenfelé járt, sok jót tett az emberekkel, és meggyógyította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott. Ez bizonyította, hogy Isten Jézussal volt.

³⁹Mi láttuk mindazt, amit Jézus a zsidók országában és Jeruzsálemben tett, és bizonyítjuk, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztfára szegezve megölték,

⁴⁰de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta őt az embereknek.

⁴¹Nem mindenkinek, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról a többieknek beszéljenek. Mi vagyunk ezek a kiválasztott emberek, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután feltámadt a halálból.

⁴²Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és bizonyítsuk ezt: Isten Jézust választotta ki, hogy bíró legyen minden élő és halott ember fölött.

⁴³A próféták is mind róla beszéltek. Azt mondták, hogy Isten mindazoknak megbocsátja a bűneit Jézus neve által, akik hisznek Jézusban.

⁴⁴Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták.

⁴⁵A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, csodálkoztak, hogy Isten a nem zsidóknak is adta a Szent Szellem ajándékát.

⁴⁶Mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta:

⁴⁷„Senki sem tilthatja meg ezeknek az embereknek, hogy bemerítkezzenek. Hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!”

⁴⁸Így azután Péter megparancsolta, hogy Kornéliusz meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus Krisztus nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.