Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 13 Bible Online

Cselekedetei 13 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 13

¹A szíriai Antiókhia gyülekezetében volt néhány próféta és tanító: Barnabás, Simeon (akit Nigernek is neveztek), Lucius (aki Ciréne városából jött), Manaén (aki együtt nevelkedett Heródes királlyal), és Saul.

²Amikor ezek a az emberek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön nekem Barnabást és Sault! Én választottam ki őket, hogy elvégezzenek egy különleges feladatot.

³Ezért, miután újra böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és elküldték őket, hogy teljesítsék azt a feladatot.

⁴Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak.

⁵Amikor Szalamisz városába értek, a zsidók zsinagógáiba mentek, és hirdették az Isten üzenetét. János is velük volt: segített Barnabásnak és Saulnak.

⁶Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfosz városáig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jezusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis prófétavolt,

⁷és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó nagyon okos ember volt, és meghívta Barnabást és Sault, hogy neki is mondják el Isten üzenetét.

⁸Barnabás és Saul el is mentek, de Elimász, a varázsló ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett rábeszélni, hogy ne higgyen Jézusban.

⁹Ekkor Sault, akit Pálnak is hívtak, betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és így szólt:

¹⁰„Te, aki a Gonosz fia, és minden jónak ellensége vagy! Mindenféle hazugsággal és csűrés-csavarással vagy tele! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr igazságát hazugságnak mondjad?!

¹¹Most figyelj ide! Az Úr keze megérint téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a Napot.” Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra. Körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézenfogva vezeti.

¹²A helytartó látta, mi történt, és hitt Jézus Krisztusban, és csodálkozott az Úrról szóló tanításon.

¹³Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, amely Pamfilia vidékén van. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.

¹⁴A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek.

¹⁵A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői azt üzenték nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”

¹⁶Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és így szólt: „Hallgassatok meg engem, Izraeli férfiak, és ti nem zsidók, akik félitek az Istent!

¹⁷Izrael Istene kiválasztotta ősapáinkat. Ő tette naggyá népünket, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával.

¹⁸Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában.

¹⁹Isten hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izrael fiainak adta örökségül.

²⁰Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt. Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig.

²¹Ekkor a nép királyt kért Istentől, aki Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.

²²Azután Isten Saul királytól elvette a királyságot, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: ‘megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, akit szeretek, ő majd mindent megtesz, amit mondok neki.’

²³Ennek a Dávidnak az utódai közül való a Megmentő, akit Isten Izraelnek küldött, ahogyan ezt megígérte. Ez a Megmentő nem más, mint Jézus!

²⁴Jézus megérkezése előtt János mondta egész Izrael népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat és életüket, és merítkezzenek be.

²⁵Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: ‘Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Krisztus! Ő majd csak ezután fog jönni. De én még arra sem vagyok méltó, hogy a cipőjét levegyem a lábáról.’

²⁶Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti nem zsidók, akik imádjátok Istent, a megmenekülésnek ez az üzenete nekünk szól.

²⁷Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Megmentő, és elítélték őt.

²⁸Bár nem tudtak Jézus ellen semmi olyat mondani, amiért meg kellett volna halnia, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és öljék meg. Így azután megtörtént minden, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.

²⁹Miután megtették mindazt, amit az Írások előre megírtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és sírba helyezték.

³⁰De Isten feltámasztotta őt a halálból!

³¹Ezután sok napon látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ezek az emberek most is bizonyítják az egész nép előtt, hogy ez igaz.

³²Isten ígéreteket tett a mi ősapáinknak. Mi azt az örömhírt mondjuk nektek, hogy ezeket az ígéreteket Isten most nekünk, az ő gyermekeiknek teljesítette be. Még pedig azzal, hogy Jézust a halálból feltámasztotta,

³³ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban: ‘Te vagy az én fiam, ma lettem az édesapád.’ Zsolt 2:7

³⁴Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten: ‘Nektek fogom beteljesíteni azokat a szent és biztos ígéreteket, amelyeket Dávidnak tettem.’ Ézs 55:3

³⁵Egy másik helyen meg azt mondja: ‘Nem engeded, hogy szented teste a sírban pusztuljon el.’ Zsolt 16:10

³⁶Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban.

³⁷De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!

³⁸Testvéreim, kérlek, értsétek meg, azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek megbocsátását. És hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne.

³⁹Igen, megszabadítja őket mindazokból a dolgokból, amikből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani.

⁴⁰De jól vigyázzatok! Nehogy veletek történjen meg, amit a próféták mondtak:

⁴¹‘Figyeljetek csak, ti akik lenézitek a többieket, Csodálkozzatok, és pusztuljatok el, mert olyan dolgot teszek napjaitokban, amit soha el nem hinnétek, ha valaki mondaná nektek.’” Hab 1:5

⁴²Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, a nem zsidók kérték őket, hogy a következő szombaton nekik is beszéljenek ezekről a dolgokról.

⁴³Amikor az emberek hazamentek a zsinagógából, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és bíztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.

⁴⁴A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét.

⁴⁵Amikor a zsidók látták, hogy milyen sok nem zsidó ember jött el, nagyon féltékenyek és irigyek lettek. Káromkodtak, és ellenkeztek Pállal.

⁴⁶Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek mondjuk el Isten üzenetét. De ha ti visszautasítjátok, és nem kell nektek az örök élet, akkor a nem zsidó népekhez fordulunk.

⁴⁷Mert ezt parancsolta nekünk az Úr: ‘Világossággá tettelek téged a nem zsidó népek számára, hogy megmutasd a szabadulás útját minden népnek az egész Földön.’” Ézs 49:6

⁴⁸Amikor ezt a nem zsidók hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Azok az emberek, akiket Isten kiválasztott az örök életre, hittek az Úr üzenetében.

⁴⁹Isten üzenete így sok emberhez eljutott azon a vidéken.

⁵⁰A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit. Ezek Pál és Barnabás ellen támadtak, és kizavarták őket a városból.

⁵¹Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról, és tovább mentek Ikóniumba.

⁵²Antiochiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.