Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 16 Bible Online

Cselekedetei 16 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 16

¹Pál eljutott Derbébe és Lisztrába is. Élt ott egy Timóteus nevű tanítvány, akinek az anyja hívő zsidó, az apja pedig görög volt.

²Timóteusról jó véleménye volt a lisztrai és az ikóniumi testvéreknek.

³Pál azt akarta, hogy Timóteus is vele utazzon. De azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Ezért Pál körülmetélte Timóteust a zsidók kedvéért.

⁴Ezután együtt végigjárták a városokat. Mindenhol elmondták a hívőknek a jeruzsálemi apostolok és gyülekezeti vezetők határozatát.

⁵Így a gyülekezetek erősödtek a hitben, és naprólnapra egyre több ember csatlakozott hozzájuk.

⁶Pál, és akik vele együtt mentek, Ázsiában is szerették volna hirdetni Isten üzenetét, de a Szent Szellem nem engedte nekik, hogy arrafelé menjenek. Ezért keresztülutaztak Frígia és Galácia vidékén.

⁷Amikor Mízia határához értek, Bitíniába akartak menni, de Jézus Szelleme oda sem engedte őket.

⁸Ezért Mízia mellett elhaladva Tróászba mentek.

⁹Azon az éjszakán Pál látomást látott: egy Macedóniai férfi állt előtte, és így kérte: „Gyere át a tengeren Macedóniába, és segíts nekünk!”

¹⁰Pál látomása után azonnal elhatároztuk, hogy Macedóniába megyünk. A látomásból megértettük, hogy Isten oda hívott bennünket, hogy ott is hirdessük az örömhírt.

¹¹Tróászban hajóra szálltunk, és egyenesen Szamotráké szigetére mentünk. Innen másnap továbbhajóztunk Neápoliszba, majd

¹²a macedóniai Filippi városába érkeztünk, ahol rómaiak laktak. Ez volt a legfontosabb város Macedóniának ebben a részében. Itt több napot töltöttünk.

¹³Szombaton kimentünk a városkapun túl, a folyóhoz. Azt gondoltuk, hogy ott van az a hely, ahol az emberek imádkozni szoktak. Néhány asszony összegyűlt a folyóparton. Leültünk, és beszélgettünk velük.

¹⁴Volt közöttük egy asszony Thiatíra városából, akit Lídiának hívtak. Kereskedő volt, bíbor színű ruhákat árult. Ez a Lídia az igaz Istent imádta. Amíg hallgatta, amit mondtunk, az Úr megnyitotta a szívét, és elfogadta, amit Pál mondott.

¹⁵Ezután egész családjával együtt bemerítkezett, majd meghívott bennünket a házába. Ezt mondta: „Ha elfogadtok engem az Úr igazi követőjének, akkor gyertek hozzám, és legyetek vendégeim!” Így rábeszélt bennünket, hogy vele menjünk.

¹⁶Történt egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, szembejött velünk egy rabszolgaleány, akiben a jövendőmondás szelleme lakott. Ez a leány sok pénzt szerzett a gazdáinak azzal, hogy előre megmondta az embereknek, mi fog történni velük.

¹⁷Folyton Pál és a csoportja után ment, és közben így kiáltozott: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái. Megmondják nektek, hogyan menekülhettek meg!”

¹⁸Ez így ment több napon keresztül. Végül Pál megharagudott, hátrafordult, és azt mondta a leányban lakó gonosz szellemnek: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki ebből a leányból!” Erre a jövendőmondó szellem azonnal kiment belőle.

¹⁹A rabszolgaleány gazdái megértették, hogy többé nem tudnak pénzt keresni a leány segítségével. Ezért megfogták Pált és Szilászt, és a piactérre hurcolták őket a város vezetői elé.

²⁰Amikor oda értek, ezt mondták: „Ezek az emberek zsidók, és megzavarják városunkat.

²¹Olyan szokásokat tanítanak, amelyeket nekünk nem szabad elfogadnunk, vagy követnünk, mert római polgárok vagyunk.”

²²Velük együtt az összegyűlt emberek is vádolták Pált és Szilászt. A város vezetői pedig megparancsolták, hogy tépjék le róluk a ruhát, és korbáccsal verjék meg őket.

²³Így Pált és Szilászt jól megkorbácsolták, majd börtönbe zárták. Megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorúan őrizze őket.

²⁴Ezért a börtönőr bevitte őket a börtön belsejébe, és megkötözte a lábukat.

²⁵A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket.

²⁶Hirtelen erős földrengés támadt. Olyan nagy volt a földrengés, hogy még a börtön alapja is beleremegett. A börtön minden ajtaja azonnal kinyílt, és a foglyokról leestek a láncok.

²⁷A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Ekkor a kardjával meg akarta ölni magát, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.

²⁸De Pál hangosan odakiáltott neki: „Ne öld meg magad, mert mindannyian itt vagyunk!”

²⁹Az őr erre szólt, hogy hozzanak valami világító eszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál meg Szilász lába elé borult.

³⁰Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Uraim, mit tegyek, hogy megmeneküljek?”

³¹Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz, te is meg a családod is.”

³²Elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak.

³³Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett.

³⁴Ezután behívta őket a házába, enni adott nekik, és egész családjával együtt nagyon örült annak, hogy most már ők is hittek Istenben.

³⁵Reggel a város vezetői katonákat küldtek a börtönőrhöz, ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat az embereket!”

³⁶A börtönőr pedig megmondta ezt Pálnak: „A város vezetői azt üzenték, hogy engedjelek szabadon benneteket. Ezért most szabadok vagytok. Menjetek békével!”

³⁷De Pál így szólt a katonákhoz: “Vezetőitek nem bizonyították be, hogy valami bűnt követtünk volna el. Ennek ellenére az emberek előtt megvertek, és börtönbe zártak bennünket. Mi római állampolgárok vagyunk, és jogaink vannak. Most meg titokban akarnak bennünket elküldeni?! Azt már nem! Jöjjenek csak ide, és ők maguk vezessenek ki minket!”

³⁸A katonák visszamentek a város vezetőihez, és elmondták, amit Pál üzent. Amikor a vezetők megtudták, hogy Pál és Szilász római állampolgárok, megijedtek.

³⁹Odamentek hozzájuk, és bocsánatot kértek tőlük. Azután kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból.

⁴⁰Pál és Szilász a börtönből Lídia házához ment. Ott találkoztak a testvérekkel, bátorították őket, majd továbbmentek Filippiből.