Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 17 Bible Online

Cselekedetei 17 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 17

¹Pál és Szilász átmentek Amfipolisz városán és Apollónián, majd Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsidók is éltek, és zsinagógájuk is volt.

²Pál, szokása szerint, itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton beszélgetett a zsidókkal az Írásokról.

³Magyarázta nekik az Írásokat: bebizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Krisztus, akiről én beszélek nektek.”

⁴Néhány zsidó elfogadta ezt, és csatlakozott Pálhoz és Szilászhoz. A zsinagógában voltak olyan görögök is, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Ezek közül is sokan csatlakoztak Pálékhoz.

⁵De azok a zsidók, akik nem hittek, irigykedni kezdtek. Ezért kerestek néhány gonosz embert a piactéren, és pénzt adtak nekik. Azok meg összegyűjtöttek egy csomó embert, és nagy zavart keltettek a városban. Ez a sok ember a Jázon házához ment. Pált és Szilászt keresték, mert ki akarták őket hozni onnan, hogy a városi gyűlés elé állítsák őket.

⁶Amikor Pálékat nem találták, Jázont fogták meg, és néhány testvérrel együtt erőszakkal a város vezetői elé vitték. Közben ezt kiabálták: „Ezek az emberek az egész világon zavart keltettek, és most ide is eljöttek.

⁷Jázon vendégül látta őket. Ők nem engedelmeskednek a császár törvényének, mert azt mondják, hogy van egy másik király: Jézus.”

⁸A város vezetői és a többi emberek erre nagyon dühösek lettek.

⁹Jázon és a testvérek azonban kifizették a pénzbüntetést, így elengedték őket.

¹⁰Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik Bérea városába mentek. Amikor oda megérkeztek, elmentek a zsinagógába.

¹¹A béreai zsidók jobb emberek voltak, mint a thesszalonikaiak. Nyitott szívvel fogadták az üzenetet. Minden nap olvasták az Írásokat, és gondolkodtak rajta. Akarták tudni, hogy igaz-e, amit Pál mondott.

¹²Ennek az lett az eredménye, hogy a bereai zsidók közül sokan hittek Jézusban. Sőt még a gazdag és előkelő görögök asszonyok és férfiak közül is sokan hívők lettek.

¹³Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utána mentek. Ott is Pál ellen uszították az embereket.

¹⁴Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez. De Szilász és Timóteus Béreában maradt.

¹⁵Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele. Onnan visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük, hogy Szilász és Timóteus sürgősen menjenek utána Athénbe.

¹⁶Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon mérges lett, mert a városban sok bálvány-szobrot látott.

¹⁷Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Beszélgetett másokkal is a piactéren.

¹⁸Néhány filozófus az epikureus és sztoikus csoportból vitatkozott Pállal. Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akar ez mondani?” Pál ugyanis beszélt nekik Jézusról és a feltámadásról. Erre azt mondták egymásnak: „Úgy látszik, valami idegen istenekről beszél”.

¹⁹Azután magukkal vitték Pált az Areopágoszra. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük!

²⁰Furcsa amit mondasz, de szeretnénk megérteni.”

²¹(Az athéniek és az ott lakó külföldiek mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméletekről vitatkoztak.)

²²Pál tehát felállt az Areopágosz előtt, és így szólt: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásos emberek vagytok.

²³Amikor a városotokban jártam, láttam azokat a dolgokat, amiket ti tiszteltek. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: ‘ANNAK AZ ISTENNEK, AKIT NEM ISMERÜNK’. Éppen ő az, akiről én beszélek nektek: az az Isten, akit ti imádtok, bár nem ismertek.

²⁴Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik!

²⁵Istennek nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt. Éppen ellenkezőleg! Ő ad mindenkinek életet, leheletet, és mindent.

²⁶Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet. Isten akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő jelölte ki a népek lakóhelyének határait. Ő határozta meg azt is, hogy meddig lakjanak ott.

²⁷Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, kitapogassák őt a sötétben, és talán meg is találják. Pedig Isten nincs messze egyikünktől sem!

²⁸‘Mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk.’ Költőitek közül az egyik ezt mondta: ‘Mert az ő gyermekei vagyunk.’

²⁹Mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy Isten olyan, mint az arany, ezüst vagy kő. Ő nem hasonlítható azokhoz a dolgokhoz, amiket az emberek kitalálnak, vagy a művészek készítenek.

³⁰Eddig az emberek nem értették meg, hogy Isten nem ilyen. Isten mostanáig türelmes volt, most azonban mindenkinek mindenhol azt parancsolja, hogy változtassa meg a gondolkodását és az életét.

³¹Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen ítéletet tart az összes ember felett az egész világon. Az ő ítélete igazságos lesz. Ezt az ítéletet egy férfi által fogja tartani, akit erre a célra már kiválasztott. Azzal bizonyította ezt mindenki számára, hogy ezt az embert (Jézust) feltámasztotta a halálból!”

³²Amikor az emberek a feltámadásról hallottak, voltak, akik kicsúfolták Pált, mások viszont azt mondták: „Szeretnénk, ha beszélnél még erről.”

³³Pál ezután elment közülük.

³⁴Dioniziosz, az Areopágosz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan azonban hittek Jézusban, és együtt mentek Pállal.