Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 21 Bible Online

Cselekedetei 21 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 21

¹Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, onnan Patarába indultunk.

²Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.

³Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt.

⁴Tíruszban megkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne folytassa útját Jeruzsálembe.

⁵Amikor már letelt az időnk, mégis kimentünk a tengerpartra, hogy folytassuk az utunkat. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt, kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk,

⁶majd elbúcsúztunk egymástól. Mi hajóra szálltunk, ők pedig haza mentek.

⁷Tíruszból tovább hajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.

⁸Másnap tovább indultunk, és megérkeztünk Cézárea városába. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Fülöpnek az volt a feladata, hogy az örömhírt hirdesse az embereknek. Ő volt az egyik a hét segítő testvér közül.

⁹Négy lánya volt, akik prófétáltak. Ezek a lányok még nem mentek férjhez.

¹⁰Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából.

¹¹Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét és lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és átadják őt a nem zsidóknak.”

¹²Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

¹³Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne szaggassátok a szívemet! Felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

¹⁴Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”

¹⁵Néhány nap múlva felkészültünk, és elindultunk Jeruzsálembe.

¹⁶A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.

¹⁷Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket.

¹⁸Másnap Pál is eljött velünk, meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak.

¹⁹Pál köszöntötte őket, elmondta nekik, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül a nem zsidó népek között.

²⁰Erre a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent, és azt mondták Pálnak: „Testvér, látod ezt a sok ezer zsidót, akik hisznek Jézusban, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is buzgón engedelmeskednek?

²¹Ezek hallottak rólad, és úgy tudják, hogy azt tanítod az idegen országokban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásainkat.

²²Most mit tegyünk?! A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy ide jöttél.

²³Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy ember, akik ígéretet tettek Istennek.

²⁴Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat! Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz az, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy a Törvény parancsainak engedelmeskedsz.

²⁵Ami a nem zsidó hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy ‘ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel, ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt, se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, és ne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt’”.

²⁶Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap elvégezte velük együtt a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, hogy mikorra készítsék el értük az áldozatot.

²⁷Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az ázsiaiak Pál ellen uszították az embereket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták:

²⁸„Izraeli férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul most még nem zsidókat is behozott a Templomba és ezzel bemocskolta ezt a szent helyet!”

²⁹Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templomba.

³⁰Az emberek erre nagyon dühösek lettek. Az egész városból mindenki a Templomba rohant, erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták.

³¹A sok dühös ember meg akarta ölni Pált. Közben valaki szólt a római katonák parancsnokának, hogy egész Jeruzsálemben zűrzavar uralkodik.

³²A parancsnok erre azonnal hívta a tisztjeit és a katonáit, és ezekkel együtt oda rohant, ahol Pál volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.

³³A parancsnok odament Pálhoz, elfogta, és megparancsolta a katonáinak, hogy kötözzék meg két lánccal. Ezután megkérdezte az emberektől, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett.

³⁴De a sok ember össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy igazában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel a várba.

³⁵Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn.

³⁶Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Öld meg! Öld meg!”

³⁷Amikor már éppen be akarták vinni a várba, Pál így szólt a parancsnoknak „Megengeded, hogy mondjak valamit?” Az így válaszolt: „Tudsz görögül?!

³⁸Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”

³⁹Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy valamit mondjak az embereknek!”

⁴⁰Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett az embereknek. Erre mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta: