Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 25 Bible Online

Cselekedetei 25 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 25

¹Az új kormányzó, Fesztusz meg is érkezett az országba. Három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.

²Itt a főpapok és a többi zsidó vezetők elmondták neki, hogy mivel vádolják Pált.

³Arra is megkérték Fesztuszt, hogy a kedvükért küldje el Pált Jeruzsálembe. Azt tervezték ugyanis, hogy útközben majd megölik.

⁴Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában tartják fogva, és hamarosan ő maga is odautazik.

⁵Azt javasolta a zsidó vezetőknek, hogy vele együtt menjenek Cezáreába, és ott mondják el, mivel vádolják Pált.

⁶Miután nyolc-tíz napot Jeruzsálemben töltött, Fesztusz visszament Cézáreába. A megérkezése utáni napon beült a bírói székbe, és maga elé hívatta Pált.

⁷Amikor Pál megjött, a jeruzsálemi zsidók körülállták, és sok mindennel vádolták, de egyiket sem tudták bizonyítani.

⁸Pál így védekezett: „Semmi rosszat nem tettem, sem a zsidók Törvénye, sem a Templom, sem a császár ellen.”

⁹Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért megkérdezte Pált: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott mondjak ítéletet ezekben a dolgokban?”

¹⁰Pál így válaszolt: „A császár bírósága előtt állok, és itt kellene ítélkezni fölöttem! Semmi rosszat nem tettem a zsidók ellen. Ezt te is tudod, Fesztusz!

¹¹Ha valami rosszat tettem, és a törvény szerint ezért meg kell halnom, akkor nem akarom elkerülni a halálbüntetést. De ha nem igaz, amivel ezek az emberek vádolnak, akkor engem senki nem adhat oda nekik. Azt akarom, hogy a császár ítéljen az ügyemben. Ehhez jogom van!”

¹²Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt akarod, hogy a császár ítéljen az ügyedben, ezért hozzá foglak küldeni.”

¹³Néhány nappal később Cézáreába érkezett Agrippa király és Berenike, hogy üdvözöljék Fesztuszt.

¹⁴Amikor már több napja ott voltak, Fesztusz így beszélt a királynak Pálról: „Van itt egy fogoly, akit még Félix hagyott a börtönben.

¹⁵Amikor Jeruzsálembe mentem, a főpapok és a zsidó vezetők azt mondták erről az emberről, hogy sok rosszat tett, és azt akarták, hogy ítéljem halálra.

¹⁶Mondtam nekik, hogy a rómaiak addig nem adnak át egy vádlottat másoknak, hogy elítéljék, amíg a vádló és a vádlott nem állnak szemtől szemben a bíróság előtt. A vádlottnak, meg kell engedni, hogy védekezzen a vád ellen.

¹⁷Amikor idejöttek velem a jeruzsálemi zsidó vezetők, nem vártam sokáig, hanem már másnap a bírói székbe ültem, és behívattam a vádlottat, ezt a Pált.

¹⁸Azután a jeruzsálemiek elmondták, mivel vádolják. De semmi olyat nem mondtak, amire gondoltam.

¹⁹Csak a saját vallásukról vitatkoztak Pállal, meg egy bizonyos Jézus nevű emberről, aki már meghalt. Pál viszont azt állította, hogy ez a Jézus él.

²⁰Mivel nem tudtam, eldönteni ezt a vitát, megkérdeztem Pált, a vádlottat, hogy akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott tárgyaljuk meg az ügyét.

²¹De ő nem akart, hanem azt kérte, hogy a császár legyen a bíró ebben az ügyben. Ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is itt őrizzék, amíg majd Rómába küldöm a császárhoz.”

²²Agrippa király ezt válaszolta: „Fesztusz, én is szeretném meghallgatni azt az embert.” Fesztusz így felelt: „Holnap meghallgathatod.”

²³Másnap Agrippa és Bereniké díszes ruhába öltözve újra eljöttek. A katonai és városi vezetőkkel együtt bevonultak egy nagy terembe. Fesztusz parancsára Pált is előhozták.

²⁴Ekkor Fesztusz így kezdte: „Agrippa király és ti mindannyian! Itt látjátok azt az embert (Pált), akit a zsidók vezetői vádoltak előttem Jeruzsálemben is, meg itt is. Azt kiabálták, hogy Pálnak meg kell halnia.

²⁵Én viszont megállapítottam, hogy semmi olyat nem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. Mivel azonban Pál a császárhoz akart menni, hogy ő ítéljen felette, elhatároztam, hogy el is küldöm hozzá.

²⁶Azonban nem tudom, hogy mit írjak róla a császárnak. Ezért elétek állítom, elsősorban pedig eléd, Agrippa király. Azt remélem, hogy kikérdezitek, és ezután a vizsgálat után meg tudom írni, miért is kell a császárhoz küldenem.

²⁷Hiszen nincs értelme odaküldeni ezt az embert, ha nem tudjuk megírni, mivel vádolják.”