Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 26 Bible Online

Cselekedetei 26 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 26

¹Agrippa ekkor így szólt Pálhoz: „Most elmondhatod, mivel védekezel.” Pál ekkor kinyújtotta a karját, és belekezdett védőbeszédébe:

²„Agrippa király, szerencsésnek tartom magamat, amiért ma előtted védekezhetek. Válaszolni fogok azokra, amikkel a zsidók vezetői vádolnak.

³Tudom, hogy te jól ismered a zsidó szokásokat, és a vitás kérdéseket. Ezért kérlek, hallgass meg türelemmel!

⁴Minden zsidó tudja, hogyan éltem gyermekkoromtól fogva a saját városomban és Jeruzsálemben.

⁵Régóta ismernek, ezért ha akarják, bizonyíthatják, hogy én a zsidó vallás legszigorúbb csoportjának voltam a tagja. A farizeusokközé tartoztam.

⁶Most is azért állok itt, és azért vádolnak engem, mert hiszek abban, amit Isten igért őseinknek, és várom annak beteljesülését.

⁷Ugyanezt várja népünk tizenkét törzse is. Azt remélik, hogy el is érik ezt, azzal, hogy éjjel-nappal buzgón szolgálják Istent. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, ó, király!

⁸Miért nem tudjátok elhinni, hogy Isten feltámasztja a halottakat?

⁹Amikor még farizeus voltam, én is azt gondoltam, hogy amit csak tudok, mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.

¹⁰Jeruzsálemben valóban sok mindent tettem a Jézusban hívő zsidók ellen. A főpapoktól engedélyt kaptam, hogy ezek közül sokat börtönbe zárjak, és arra szavaztam, hogy ítéljék halálra őket.

¹¹A zsinagógákban is gyakran megbüntettem ezeket a hívőket, és próbáltam őket arra kényszeríteni, hogy gonosz dolgokat mondjanak Jézusról. Annyira haragudtam rájuk, hogy más városokba is elmentem, hogy ott is üldözzem őket.”

¹²„Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek.

¹³Egyszer csak dél tájban, a mennyből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.

¹⁴Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: ‘Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ezzel csak magadnak okozol fájdalmat!’

¹⁵Erre én megkérdeztem: ‘Ki vagy te, Uram?’ Az Úr így válaszolt: ‘Én vagyok Jézus, akit üldözöl.

¹⁶De most állj fel! Azért jöttem hozzád, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy mondd el az embereknek, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok meg neked.

¹⁷Megvédelek téged a saját népedtől és a nem zsidóktól is, akikhez küldelek.

¹⁸Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, hozd ki őket a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez. Akkor Isten megbocsátja a bűneiket, és megkapják a helyüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.’”

¹⁹„Agrippa király, miután láttam ezt a mennyei látomást, engedelmeskedtem.

²⁰Először Damaszkuszban, majd Jeruzsálemben és egész Júdeában mindenhol hirdettem a zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az életüket. Sürgettem őket, hogy forduljanak Istenhez. Bíztattam őket, hogy éljenek úgy, hogy a tetteik bizonyítsák a szívük megváltozását.

²¹Ezért fogtak el engem a zsidók, amikor a Templomban voltam, és ezért akartak megölni.

²²Isten azonban mind a mai napig megsegített. Ezért állok itt ma is előttetek, és tanúskodom ezekről a dolgokról mindenkinek, közönséges embereknek és hatalmasoknak egyaránt. Csak ugyanazt mondom, amit már Mózes és a próféták is előre megmondtak, hogy meg fog történni.

²³Megmondták, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül. Azt is megmondták, hogy a Krisztus hoz majd világosságot a zsidóknak és a nem zsidóknak is.”

²⁴Amikor Pál ezt mondta a saját védelmében, Fesztusz hangosan felkiáltott: „Pál, te megőrültél! A sok tanulás megzavarta az eszedet.”

²⁵„Nem vagyok őrült, tisztelt Fesztusz, hiszen amit mondok, igaz, és mindezt komolyan gondolom” — válaszolta Pál.

²⁶„Agrippa király tudja, miről van szó, előtte nyíltan beszélhetek. Biztos vagyok benne, hogy ő mindezeket ismeri, hiszen nem titokban történtek ezek a dolgok.

²⁷Agrippa király, hiszel-e abban, amit a próféták írtak? Tudom, hogy hiszel.”

²⁸Ekkor Agrippa így szólt Pálhoz: „még egy kis erőfeszítés, és engem is rábeszélsz, hogy keresztény legyek.”

²⁹Pál így felelt: „Nem az számít, hogy kis, vagy nagy erőfeszítéssel, de arra kérem Istent, hogy te is, Agrippa király, meg mind a többiek is, akik ma hallgattok engem legyetek hozzám hasonlóak, ezeket a láncokat kivéve.”

³⁰Ekkor Agrippa király, Fesztusz, a helytartó, Bereniké és a többiek is mind felálltak, és kimentek a teremből.

³¹Közben beszélgettek maguk között: „Ez az ember semmi olyat nem tett, amivel halálbüntetést vagy börtönt érdemelne.”

³²Agrippa így szólt Fesztuszhoz: „Akár szabadon is engedhetnénk ezt a Pált, ha nem mondta volna, hogy a császárhoz akar menni.”