Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 27 Bible Online

Cselekedetei 27 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 27

¹Miután úgy határoztak, hogy hajón küldenek bennünket Itáliába (Rómába), Pált a többi fogollyal együtt átadták egy Juliusz nevű századosnak, aki a császári hadseregben szolgált.

²Adramittiumban felszálltunk egy hajóra, és elindultunk. Ez a hajó Ázsia kikötői felé tartott. Velünk utazott a macedón Arisztarkhosz is, aki Thesszalonikából jött.

³Másnap kikötöttünk Szidónban. Juliusz nagyon jóindulatú volt Pálhoz, és megengedte neki, hogy meglátogassa Szidónban lakó barátait. Azok pedig ellátták Pált mindennel, amire szüksége volt.

⁴Szidónból továbbindultunk, és mivel a szél szembe fújt, Ciprus partjai mentén hajóztunk el.

⁵Ezután Cilicia és Pamfilia mellett haladtunk el, majd a líciai Mira kikötőjébe érkeztünk.

⁶Itt a százados talált egy Itáliába tartó alexandriai hajót, amelyre átszállított bennünket.

⁷Több napig tartó lassú hajózás után nagy nehezen eljutottunk Knidoszig, de olyan erős szél fújt velünk szemben, hogy abba az irányba nem mehettünk tovább. Ezért Kréta szigete felé fordultunk. Szalmóné mellett elmentünk, és Kréta déli partja mentén hajóztunk, ahol nem ért bennünket az erős szél.

⁸Nehezen haladtunk, majd befutottunk egy Szépkikötő nevű helyre, amely nem volt messze Lázea városától.

⁹Itt sokáig horgonyoztunk. Ezzel időt vesztettünk, és már veszélyes volt továbbmenni, hiszen a zsidó böjt ideje is elmúlt. Ezért Pál figyelmeztette a hajósokat:

¹⁰„Emberek, úgy látom, hogy ez az utazás sok bajjal fog járni! Az egész hajó, és mindaz, ami rajta van, el fog veszni. Sőt, az életünk is veszélyben van.”

¹¹De a hajó tulajdonosa és a kapitány tovább akartak menni, és nem hittek Pálnak. Juliusz, a százados pedig inkább hallgatott a kapitányra és a hajó tulajdonosára, mint Pálra.

¹²Mivel ez a kikötő nem volt alkalmas arra, hogy ott töltsük el az egész telet, a többség úgy döntött, hogy hajózzunk tovább, próbáljunk meg elérni Főnixbe, és ott várjuk ki a tél végét. Főnix városa Kréta szigetén van, és a kikötője délnyugatra és északnyugatra is nyitott.

¹³Amikor enyhe déli szél támadt, úgy gondolták, hogy ez az a szél, amire számítottak. Ezért felhúzták a horgonyt, és Kréta partja mellett hajóztunk tovább.

¹⁴De hamarosan viharos szél támadt a sziget felől,

¹⁵és elsodorta a hajót. Ezt a szelet „Északkeleti”-nek nevezik. Mivel a széllel szemben a hajó nem tudott tovább haladni, engedtük, hogy a vihar vigye, amerre akarja.

¹⁶Azután egy kis sziget, Kauda partja mellett hajóztunk, ahol nem ért bennünket a szél. Ekkor nagy nehezen biztonságba helyeztük a mentőcsónakot:

¹⁷az emberek felhúzták a hajó fedélzetére, majd kötelekkel átkötötték a hajót. Azután, mivel attól féltek, hogy Szirtisz homokpadjaiba ütközünk, behúzták a vitorlát, és hagyták, hogy a vihar sodorja a hajót.

¹⁸A viharos tenger olyan erősen dobálta a hajót, hogy másnap elkezdték a vízbe szórni a rakományt, amit szállított.

¹⁹A következő napon a saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését.

²⁰Mivel több napon keresztül nem láttuk sem a Napot, sem a csillagokat, és a vihar egyre erősebb lett, már nem is reméltük, hogy megmenekülünk.

²¹Akkor már hosszú ideje senki nem evett semmit, Pál felállt, és azt mondta: „Emberek, mondtam nektek, hogy ne induljunk el Kréta szigetéről. Jobb lett vona, ha hallgattok rám, és akkor elkerülhettük volna ezt a bajt és veszteséget.

²²De most arra biztatlak benneteket, hogy ne féljetek, mert senki nem hal meg közülünk, csak a hajó fog elpusztulni.

²³Mert az elmúlt éjjel mellém állt egy angyal, akit Isten küldött hozzám. Ez az Isten az, akit én tisztelek, hozzá tartozom.

²⁴Az angyal azt mondta: ‘Ne félj, Pál! Mert neked a császár elé kell állnod, és a te kedvedért Isten megmenti azoknak az életét is, akik veled együtt hajóznak.’

²⁵Ezért szedjétek össze a bátorságotokat, férfiak! Mert én bízom Istenben, és tudom, hogy minden pontosan úgy lesz, ahogy megmondta.

²⁶Egy szigeten fogunk partot érni.”

²⁷Már a tizennegyedik éjszakát töltöttük az Adriai-tengeren, egyre csak hánykolódva, céltalanul. Éjfél körül a matrózok gyanították, hogy valamilyen szárazföld van a közelben.

²⁸Megmérték a víz mélységét, és látták, hogy körülbelül harminchét méter. Kis idő múlva újra megmérték, és ekkor már csak huszonnyolc méter volt.

²⁹Mivel attól féltek, hogy a sziklás parton zátonyra futunk, a matrózok négy horgonyt vetettek ki a hajó hátsó részéből, majd imádkoztak, hogy jöjjön a reggel.

³⁰Azután a matrózok leeresztették a tengerre a mentőcsónakot. Úgy tettek, mintha a hajó orrából akarnák a horgonyt kivetni, de igazában el akartak szökni a hajóról.

³¹Pál figyelmeztette a századost és a többi katonákat: „Ha a matrózok nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg.”

³²Ezért a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy a vízbe essen.

³³Mielőtt hajnalodni kezdett, Pál biztatott mindenkit, hogy egyen valamit. Azt mondta: „Ez már a tizennegyedik nap, hogy éhesen várakoztok, és semmit nem esztek.

³⁴Most kérlek benneteket, egyetek valamit, mert ez is kell az életben maradáshoz. Mind meg fogunk menekülni, senkinek nem lesz semmi baja.”

³⁵Miután ezt mondta, kenyeret vett elő, és mindannyiuk előtt hálát adott Istennek, azután megtörte, és enni kezdett.

³⁶Erre mindenki felbátorodott, és evett.

³⁷Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón.

³⁸Miután eleget ettünk, a tengerbe szórtuk a gabonát, hogy ezzel is könnyítsünk a hajón.

³⁹Amikor megvirradt, a matrózok látták a partot, de nem tudták, hová jutottunk. Észrevettek egy homokos partú öblöt, és elhatározták, hogy ha lehet, itt viszik partra a hajót.

⁴⁰Ezért elvágták a horgonyok köteleit, és a horgonyokat a tengerben hagyták. Meglazították a kormánylapátok tartóköteleit, és az első vitorlát a szél felé fordították. Így a hajó elindult a part felé, de

⁴¹hamarosan ráfutott egy víz alatti homokpadra, és megfeneklett. A hajó orra belefúródott a homokba és meg se mozdult, a hátsó részét pedig darabokra tördelték a hullámok.

⁴²A katonák elhatározták, hogy minden rabot megölnek, nehogy valaki kiússzon, és megszökjön.

⁴³De Juliusz százados meg akarta menteni Pál életét, ezért nem engedte, hogy a katonák megöljék a foglyokat. Megparancsolta, hogy először azok ugorjanak a hajóból a tengerbe, akik tudnak úszni és igyekezzenek a partra.

⁴⁴A többiek meg deszkákba, vagy a széttört hajó darabjaiba kapaszkodjanak. Így azután a hajóról mindenki baj nélkül elérte a partot. Senki nem veszett el.