Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 7 Bible Online

Cselekedetei 7 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 7

¹A Főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?”

²Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent Ábrahámnak, a mi ősapánknak. Ez akkor történt, amikor Ábrahám Mezopotámiában lakott, még mielőtt Háránba költözött volna.

³Isten így szólt hozzá: ‘Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!’

⁴Ekkor Ábrahám elment a kaldeusok országából, és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek.

⁵Akkor nem adott Ábrahámnak saját birtokot ebből a földből, még egy kicsit sem. De megígérte, hogy majd neki és utódainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.

⁶Ezt mondta neki Isten: ‘Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott négyszáz évig rabszolgákká teszik őket, és rosszul bánnak velük.

⁷Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket—mondta Isten — azután kijönnek abból az országból, és ezen a helyen fognak imádni engem.’

⁸Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és ennek a jele volt a körülmetélés. Ezután született meg Ábrahám fia, Izsák, akit apja körülmetélt születése után nyolc nappal. Izsák is így tett a fiával, Jákóbbal. Azután Jákób is körülmetélte tizenkét fiát, akik a mi ősapáink.

⁹Ezek az ősapáink irigykedtek Józsefre, a testvérükre, és eladták őt rabszolgának. Így került József Egyiptomba. De Isten ott is vele volt,

¹⁰megszabadította minden bajból, és bölcsességet adott neki. Isten tette azt is, hogy Egyiptom királya megkedvelte Józsefet. Sőt, rábízta egész országának kormányzását, és a királyi palota szolgáinak irányítását is.

¹¹Ezután nagy szárazság lett egész Egyiptomban és Kánaánban. A föld nem termett semmit, az emberek éheztek és szenvedtek. Nem volt mit enni ősapáinknak sem,

¹²de Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van ennivaló. Ezért odaküldte ősapáinkat, akik ekkor jártak először Egyiptomban.

¹³Amikor másodszor voltak ott, József megmondta ősapáinknak, hogy ő a testvérük. Ekkor a király is megismerte József családját.

¹⁴Ezután József embereket küldött, hogy hozzák el Egyiptomba Jákóbot, az édesapját, és egész rokonságát, összesen hetvenöt embert.

¹⁵Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink.

¹⁶Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstpénzért Emór fiaitól.

¹⁷Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban.

¹⁸Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

¹⁹Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel. Megparancsolta nekik, hogy tegyék ki a házból az újszülött kisbabákat, hogy azok meghaljanak.

²⁰Abban az időben született Mózes, aki nagyon kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték,

²¹azután kitették a házukból. De a király lánya megtalálta Mózest, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát.

²²Mózest meg is tanították mindenre, amit az egyiptomiak tudtak. Kiváló volt abban, amit mondott és tett.

²³A mikor negyven éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael népét.

²⁴Közben látta, hogy az egyik egyiptomi egy izraeli férfit ver. Ekkor Mózes megvédte az izraeli férfit. Bosszút állt azért, akit bántottak, és megölte az egyiptomit.

²⁵Azt gondolta, a saját népe majd megérti, hogy Isten általa fogja Izrael népét megszabadítani. De azok nem értették meg.

²⁶Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: ‘Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?’

²⁷De aki bántotta a másikat, ellökte Mózest, és azt mondta neki: ‘Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk?

²⁸Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?’

²⁹Amikor Mózes ezt meghallotta, elfutott, és sokáig Midján földjén lakott, mint egy menekült. Ott azután két fia született.

³⁰Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal.

³¹Amikor ezt Mózes meglátta, nagyon elcsodálkozott. De amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Úr hangját hallotta:

³²‘Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.’ Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.

³³Ekkor így szólt hozzá az Úr: ‘Vedd le a cipődet, mert ahol állsz, az a föld szent!’

³⁴Azután így folytatta: ‘Odafigyeltem, és népem minden szenvedését láttam Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!’

³⁵Ezt a Mózest, akit elutasítottak, és akinek azt mondták: ‘Ki tett téged vezetővé és bíróvá?’, igen, éppen ezt küldte el Isten vezetőnek és szabadítónak. Isten annak az angyalnak a segítségével küldte el Mózest, aki a bokorban megjelent neki.

³⁶Mózes vezette ki Izrael népét Egyiptomból, közben jeleket és csodákat tett Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven keresztül.

³⁷Ez a Mózes mondta Izrael népének: ‘Isten egy prófétát fog nektek adni, aki olyan lesz, mint én, és közületek való lesz.’

³⁸Ez a Mózes az, aki ott volt a pusztában a mi ősapáink népével és azzal az angyallal, aki a Sínai hegyen szólt hozzá. Mózes élő üzeneteket kapott, hogy nekünk adja azokat.

³⁹De ősapáink nem engedelmeskedtek Mózesnek, hanem elutasították őt, és vissza akartak menni Egyiptomba.

⁴⁰Azt mondták Áronnak: ‘Mózes kivezetett bennünket Egyiptomból, de nem tudjuk, mi történt vele. Ezért készíts nekünk isteneket, hogy azok vezessenek minket.’

⁴¹Ekkor egy bikaformájú szobrot készítettek, és ajándékokat vittek ennek a bálványnak. Azt ünnepelték, amit a saját kezükkel készítettek.

⁴²Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy azokat a hamis isteneket imádják, akik az égben vannak. Ez így van megírva a próféták könyvében, ahol Isten ezt mondja: ‘Ó Izrael, nem nekem adtál áldozati állatokat és ajándékokat a pusztában negyven évig,

⁴³hanem a Molok sátrát, és a te istened, Romfa, csillag-alakú bálványát hordoztad. Azokat a bálványokat, akiket magadnak készítettél, és azokat imádtad. Ezért Babilonon túlra küldelek benneteket!’ Ám 5:25-27

⁴⁴A Szent Sátor ott volt ősapáinkkal a pusztában. Isten megmondta és megmutatta Mózesnek, hogyan készítse el ezt, és pontosan úgy is készítették el.

⁴⁵Később, Józsué vezetésével ősapáink elfoglalták ezt a földet. Isten kiűzte előlük azokat a népeket, akik itt laktak. Amikor őseink ide költöztek, magukkal hozták ezt a Szent Sátrat is, és az megmaradt egészen Dávid király idejéig.

⁴⁶Dávid nagyon kedves volt Istennek. Azt kérte Istentől, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének.

⁴⁷Mégis Salamon építette fel a Templomot.

⁴⁸De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta is mondja: ‘Azt mondja Isten:

⁴⁹A Menny az én trónom, és a Földön pihen meg lábam. Miféle házat építhetnétek nekem, vagy milyen helyet, ahol megpihenhetnék?

⁵⁰Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?’” Ézs 66:1-2

⁵¹István így folytatta: „Nem adtátok oda szíveteket Istennek! Nem hallgattatok rá! Mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel! Őseitek is ezt tették, és ti éppen olyanok vagytok, mint ők!

⁵²Volt-e olyan próféta, akit nem bántottak ősapáitok? Ezek a próféták előre megmondták, hogy el fog jönni az „Igazságos”. Ősapáitok megölték a prófétákat. Most pedig elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az „Igazságost” (Jézust).

⁵³Ti vagytok, akik a Törvényt angyalok segítségével kaptátok, és mégsem engedelmeskedtetek neki!”

⁵⁴Amikor ezt a zsidó vezetők hallották, nagyon megharagudtak Istvánra, és a fogukat csikorgatták mérgükben.

⁵⁵István pedig megtelt Szent Szellemmel, és felnézett a Mennybe. Látta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt.

⁵⁶Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet és az Emberfiát Isten jobb oldalán!”

⁵⁷Erre mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak.

⁵⁸Kilökdösték a városon kívülre, és kövekkel dobálták, hogy megöljék. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket.

⁵⁹Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

⁶⁰Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.