Read Újszövetség egyszerű fordítás Cselekedetei 9 Bible Online

Cselekedetei 9 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Cselekedetei 9

¹Jeruzsálemben Saul nagyon haragudott az Úr Jézus tanítványaira, és igyekezett őket megölni. Ezért elment a főpaphoz,

²és kérte, hogy írjon a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Saulnak az volt a terve, hogy Damaszkuszban is megkeresi a Jézusban hívő zsidókat, férfiakat és nőket is. El akarta fogni, és Jeruzsálembe akarta vinni őket.

³El is indult Jeruzsálemből Damaszkusz felé. Amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogott fel Saul körül,

⁴és ő a földre esett. Azután valakinek a hangját hallotta: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁵Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Ő így válaszolt: „Én vagyok az, akit te üldözöl: Jézus.

⁶De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”

⁷Az emberek, akik Saullal utaztak, úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit.

⁸Saul felállt a földről, de mikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba.

⁹Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.

¹⁰Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!” Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”

¹¹Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás házát. Ott kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ez az ember most éppen imádkozik,

¹²és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű ember bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”

¹³Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokat hallottam erről az emberről, és a sok gonoszságról, amit jeruzsálemi tanítványaid ellen elkövetett.

¹⁴Ide is azért jött, mert megbízást kapott a főpapoktól, hogy elfogja azokat, akik benned hisznek.”

¹⁵De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert én különleges feladatra választottam ki azt az embert: hogy rólam beszéljen a nem zsidó embereknek, királyoknak és Izrael népének.

¹⁶Én magam fogom megmutatni neki, hogy mi mindent kell elszenvednie értem.”

¹⁷Erre Anániás elindult, bement annak a Júdásnak a házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád. Ő az, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged”

¹⁸Abban a pillanatban Saul úgy érezte, hogy egy takaró esik le a szeméről, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett,

¹⁹és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte. Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban.

²⁰Egyenesen a zsinagógákba ment, és Jézusról beszélt a zsidóknak. Azt mondta: „Ez a Jézus az Isten Fia”.

²¹Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és azt kérdezgették: „Nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézus nevében hisznek”? Nem azért jött Damaszkuszba is, hogy elfogja Jézus tanítványait, és a jeruzsálemi főpapokhoz vigye őket?”

²²De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus. Ezért a Damaszkuszban lakó zsidók nem tudtak vitatkozni vele.

²³Ezután sok nappal a damaszkuszi zsidók elhatározták, hogy megölik Sault.

²⁴Éjjel-nappal figyelték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják.

²⁵De Saul megtudta, hogy mire készülnek. A tanítványok egyik éjjel leengedték a városfalon keresztül egy kosárban Sault, aki így elmenekült.

²⁶Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, szeretett volna a tanítványok közé tartozni. De azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett.

²⁷Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.

²⁸Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.

²⁹Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Azok pedig meg akarták ölni.

³⁰Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.

³¹Ebben az időben egész Júdeában, Galileában és Samáriában nyugalma volt a Jézusban hivők gyülekezetének. Isten megerősítette őket. Egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket. Ezért egyre többen csatlakoztak a gyülekezethez.

³²Péter bejárta a Jeruzsálem környékén lévő városokat. Eközben meglátogatta a Lidda városában élő hívőket is.

³³Ott talált egy Éneász nevű béna embert, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.

³⁴Péter így szólt hozzá: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!” Erre Éneász azonnal felkelt.

³⁵Lidda és Sáron lakói mind látták, hogy Éneász meggyógyult, és hittek az Úrban.

³⁶Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány (akinek a neve görögül Dorkász, vagyis zerge). Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adott pénzt a szegényeknek.

³⁷Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A holttestét megmosták, és az emeleti szobában fektették le.

³⁸Joppé közel volt Liddához. Ezért amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték Péternek: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!”

³⁹Péter fel is készült, és elment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amiket még Tábita készített, amíg velük volt.

⁴⁰Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.

⁴¹Péter megfogta a kezét, és segített neki felkelni. Majd behívta a hívőket és az özvegyasszonyokat a szobába. Megmutatta nekik, hogy Tábita él.

⁴²Ennek az eseménynek elterjedt a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

⁴³Péter ezután még sokáig Joppéban maradt egy Simon nevű bőrműves mesternél.